Képzeljük el, hogy múlt hét hétfő van. Állami ünnep, senki se dolgozik. Kivéve persze néhány szerencsétlen ENSZ-gyakornokot, beleértve engem is... Hurrá, ugye?!
Ennél jobban nem is kezdődhet egy nap:
1. hétfő van,
2. hajnal van,
3. egy árva lélek sincs az utcán, mindenki alszik,
4. a buszok se járnak és egy órát kell várni a hajnali hidegben a következő járatra.
Hogy elérjünk a happy endes részhez, kicsit beletekerek az időbe.
2 óra, munkaidő vége előtt elszöktem a munkahelyről (év dolgozója díj?) és a UNPA bejáratnál bepattantam a kocsiba és meg sem álltunk Cape Grecoig.
Le lehetett mászni, tele volt szórva rózsaszirmokkal. Csak amíg ott voltunk, vagy 3 friss házas jött ide fényképezkedni.
Például ők. Sanssz.
A szikla szélén. Akkor még féltem.
Csinos kis sziklás környék csodaszép kék tengerrel és tengeri barlangokkal.
Arról már hallottam előtte is, hogy itt Cape Greconál van egy remek kis hely, ahonnan a sziklákról a tengerbe lehet ugrani. Nem kellett több, eldöntöttem, én márpedig vagány csaj vagyok, ugrom!
Igen ám, csak mikor odaértem, a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy én bizony oda be nem, kizárt. Nem, bizony. Magas, tele van sziklákkal, nem tudom, milyen mély, meg fogok halni meg társai. Nem és kész!
Ide kellett volna beugrani.
Andival, aki hozzám hasonlóan kacsingatott a mély felé körbejártuk vagy 50x a terepet, lenéztük a szikláról, de maradtunk annyiban, hogy nem. Aztán megint végiggondoltuk, végigjártuk és ismét megerősítettük magunkban, hogy itt bizony nem lesz ugrás. Aztán gondoltuk, azzal nem teszünk rosszat, ha csak egy kicsit lemegyünk és megnézzük, milyen is az a víz odalent. Leértünk és tudtuk, ugrás lesz. Mi kettőnknek legalábbis. És ugrottunk.
A sikeres landolásom után sajgó fenékkel bizonygattam a többieknek, hogy túléltem, és persze nem fájt (frászt!) mindannyian leugrottak. Bátor kis csapat a mienk! :) Arra felhívnám a figyelmet, hogy amíg mi ott voltunk, csak fiúk ugrottak (2 db), így pláne bátor csajoknak érezhettük magunkat.
Nem tudjuk, pontosan milyen magas a szikla, de mindenképp 10-14 m között van. A fenti képen látott kis kék részre kellett ugrani, körülötte mind a víz szintjével közel egy magas sziklák voltak.
És ugye hogy is ünnepelné a kis csapat a sok bátorságot és dolgozná le a felgyülemlett adrenalint, mint egy kis tengerparti sörözéssel. Agia Napan. Emese Limbo versenyen nyert sörével.
