Tegnap nagyon borzasztó élményben volt részem. Az autóban ülve végignéztem, hogy hogy üt el egy autó egy embert. Az a szegény ember a zebrán ment keresztül, ahogy elütötte az autó úgy felrepült a levegőbe, mint egy bábú, és leesett. Az autós meg eliszkolt. Remélem semmi baja az embernek.
Ez inspirált, hogy írjak az indiai közlekedésről. Azt már mondtam, hogy embertelen. Nincsenek közlekedési szabályok, nincsenek rendőrök (vagy ha vannak, akkor csak az árnyékban hűsölnek), mindenki dudál össze-vissza. Nincs olyan, hogy jobb sáv vagy bal sáv. Kerülni minden oldalról lehet, ha dudál hozzá az ember. Mindenki minden irányba megy, ahogy látja. Nincsenek külön autóutak és gyalogutak, autósok, riksások, kamionok, biciklisek, gyalogosok mind-mind egy úton mennek. Életveszélyes. És egyben bosszantó is, hogy nem lehet végigmenni úgy egy utcán, hogy ne dudáljanak húszan az ember háta mögött.
Mikor az indiai kollégákkal beszélgettünk, megkérdezték, hogy mi a legzavaróbb Indiában. Egy emberként mondtuk mindannyian, hogy a közlekedés. Meg ez a sok dudálás. Európai, és amerikai ember akkor dudál ha kell. Az indiai kolléga meg kikerekedett szemmel nézett, és kérdezte, hogy akkor sem dudálunk, mikor jobbra vagy balra fordulunk?! :) Mert hogy ők úgy tanulnak vezetni (autóiskolában - jó vicc), hogy ha az ember fordul, akkor dudál, ha előz, dudál, ha dugóba kerül, dudál, ha unatkozik, dudál.
A másik érdekes dolog, hogy egyáltalán nem vezetnek óvatosan. Senkit nem érdekel, ha koccan az autó. Sőt, természetes. Nem láttam még olyan autót, amin ne lenne horpadás vagy karcolás.
A riksákból lógnak ki az emberek, annyian bepaszírozódnak. Ha így egy riksa karambolozna vagy felborulna (nem olyan irreális ez, tekintve, hogy a tengelytávolsága kicsi ) akkor nagyon csúnya vége lenne.
A motorokon is van, hogy négyen-öten ülnek, családostól, sisak nélkül. Apropó, az is teljesen normális, hogy két férfi egymást átkarolva öl a motoron, egymás háta mögött. Mondjuk már ezt is jól megnéznék otthon. De ami még durvább, férfiak kézen fogva sétálnak. Ha nem látta, volna a saját szememmel, akkor el se hinném. Üldögéltem a buszmegállóban, mikor kézen fogva, vidáman cseverészve elment mellettem 2 férfi. Én meg nagyot néztem, hogy ez az ország már akkor csúnyán néz rám, ha a térdem fölé ér a szoknyám, de a nyíltan felvállalt homoszexualitást teljesen természetesnek veszi?! Aztán jót nevettek rajtam a többiek, akik már régebb óta vannak Indiában, hogy azok nem melegek. Itt teljesen természetes, hogy az emberek kézen fogva járkálnak. Férfi férfivel, nő nővel. Mondjuk olyat még nem láttam, hogy férfi-nő kézen fogva járkált volna. Megnyugtattak, hogy ők is ugyanígy reagáltak, mikor először láttak ilyet. Mostanra már teljesen természetesnek veszem, olyan gyakori. Még nem sikerült lefényképezni, de legközelebb nem fogom elmulasztani. Ennyi volt a kitérő.
Buszok vannak, de tömve van mindig. Vannak kijelölt buszsávok is, de senki nem veszi komolyan, hogy ott csak buszok mehetnek. Miért tartanák be a szabályokat, ha egyszer senki sem ellenőrzi?!
Busz belülről:
Aztán egy riksás Prateekkal, a szobatársam indiai haverjával, aki, vesztére, felajánlkozott, hogy idegenvezetőnk lesz:
Palacsinta tészta szerű valamibe mártott zöldségek (ebben az esetben hagyma, krumpli és spenót keverék (igen, tudom, hogy nem szeretem a spenótot, de ebben nem érződött az íze)) kisütve olajban és megszórva jó kis chaat masalával. Nagyon finom. Tuti, hogy egy bőröndnyi fűszerrel megyek majd haza! :)
