Ja, nagyobb volt a szendvics, ami azt illeti, dupla ekkora, csak nem bírtam ki, míg felértem az irodába a fényképezőgépemig. :)
Ezután pedig az indiai kolléganőnk hozott valami érdekeset. Azt mondta, hogy ezt olyan, mint a mi vallásunkban az ostya az áldozáskor. Mindannyian kaptunk belőle. Nagyon megtisztelő.
Apró magvakból állt, volt benne puffasztott rizs, lebleblia (nem tudom, hogy ezt magyarul hogy mondják) eg valami édes, fehér, pici mag. Finom volt. A két kezünket egymásra kellett tenni, tenyérrel felfelé, szigorúan úgy, hogy a jobb tenyér legyen felül. Így a kezünkbe szórta a magokat és egybe be kellett venni. Én azért sunyiban előbb lefényképeztem, bal kézzel.
Jó dolgunk van itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése