Indiában minden államnak saját nyelve/nyelvjárása, saját öltözékei, mintái, díszítései, táncai és ételei vannak. Itt minden kultúrából van egy kis ízelítő. Ruhák, táskák, ékszerek, cipők, bőr, márvány, fa és fém dolgok, díszek, képek, bútorok, minden-minden, amit csak el kehet képzelni. És minden tájegységnek a sajátos ízei is képviseltetik magukat, és mivel minden tiszta (állami hely) ezért bátran lehet kóstolgatni, mindenféle csúnya következmény nélkül. Én is ezt tettem, egy hyderabadi kókuszos ételt ettem. Olyan volt mint egy nagy sós kókuszos palacsinta (ötletnek nem rossz, otthon is megsütöm, de azért inkább édesen), kókuszreszelék összekeverve kókusztejjel és sóval és valami szokásos currys szósz. Érdekes volt. Európai embernek a kókusz felhasználhatósága kimerül a raffaellóban meg a pina coladaban, lényeg, hogy édes legyen. Úgyhogy el lehet képzelni, hogy milyen fejet vágtam, mikor beleharaptam a kókusz-csodámba. De azért finom volt a maga sós módján... (elfelejtettem vinni fényképezőgépet, de azért talán el kehet képzelni)
Na de hogy hogy is jönnek ide az istenek?! Hát, olyan szerencsénk volt (?), hogy egy előadás volt épp programon, ahol a különböző régiók tradicionális táncait mutatták be. Nagy kerek szemekkel bámultuk végig az előadást, szerintem az összes ott levők közül mi élveztük a legjobban. Olyan izgalmasak ezek a ritmusok, a mozdulatok, a mimika, a kéztartások, a ruhák, a minták, flitterek, mind egy egészet alkottak.
Az egyik nő a fején egyensúlyozott 5-6 cserép tálat, úgy táncolt. Mozgott a lába, mozgott a csipője, mozgott a válla és a keze, de a feje meg se mozzant, úgy egyensúlyozott.
Messze álltunk, de azért remélem jól látszik.
Ezután jött a lényeg. Egy olyan táncos előadás következett, ahol eltáncolták, ahogy az ifjú Krista szédíti a lehendő hitvesét, Radhat és a másik két háttértáncost. Furcsa a mi vallási hátterünkkel ezt látni, hogy ez az isten, akit imádnak milyen csintalan volt, nőzött és vajat lopott (mert bizony a vajat nagyon szerette...). És akkor kitalálta, hogy minket is elszédít, odajött a nézőtérre és először felkérte a szobatársam, aztán engem próbált rávenni, hogy menjek vele a színpadra. Megmarkoltam a padot, amin ültem és hevesen ellenkezdtem, de már nem volt megállás, húztak és buzdított az egész nézőtér. Úgyhogy vörös fejjel és földbegyökerezett lábbal álltam a színpadon. Ahogy apukám mondta, a Göncölöknek bot fülük és falábuk van. Nincs mit ezen szépíteni. Arról nem is beszélve, hogy ez egy teljesen ismeretlen ritmus volt, ismeretlen táncmozdulatokkal. De azért a táncoslányok és persze a nőcsábász Krisna kézen fogtak és rángattak minden irányba mi pedig próbáltunk legalább nem rálépni a lábukra vagy a szoknyájukra. Véget ért a performance, megtapsoltak, mi pedig elhúztuk a csíkot, hogy ne sokan lássanak.
Velük táncoltunk:
Nem tudom eldönteni, hogy ciki volt vagy inkább vicces. Tekintve, hogy senki sem ismert ott és fénykép sem készült az esetről (leszámítva azt a több százat, amit a nézőtérről kattintgattak, plusz a videók, mert hát miért ne) talán inkább vicces és szép élmény marad. :)
Elvégre táncoltam az istenekkel, nem?! :D
Ja, és fél órával az eset után még bolyongtunk a bazárban és magamnak egy szép karkötőt megkérdeztem az árust, hogy mennyibe kerül. Azt mondta, hogy 250 rúpia, de nekem csak 200 mert olyan szépen táncoltam.... :) Na, ennyit az inkognitóról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése