Tegnap ünnepeltünk a szobatársammal. Tegnap volt pontosan 1 hónapja, hogy földet értünk Indiában. Jót nosztalgiáztunk, és megünnepeltük a jeles alkalmat egy jó take away vacsorával a kínaiból. Mikor már unja az ember a indiai, márpedig nagyon könnyen rá lehet unni, akkor aranyat ér a kínai, ráadásul nagyon olcsó, fél liternyi csirkehúsleves (persze kínai módra, csípősen) 30 rúpia=60 din= 150 ft. Két választása van az embernek, vagy kettéosztja és 2 nap is eszik belőle, és úgy lakik jól, vagy megeszi az egészet egyszerre (mint én) és rosszul van egész este a jóllakottságtól. :) Ehhez társult még egy pohár bor, mert hát ünneplünk, és a szobatársam meglepett egy csokival (mivel ráunt, hogy mindig nyafogok, hogy csokit akarok enni, itt pedig az ritka és drága portéka ((1 tábla csoki többe kerül, mint a fent említett leves))). Természetesen a csokit is magamba tömtem, had' pukkanjak ki, de a csokit akkor is megeszem! :)
Szóval az eddigi állás:
1 Qtub Minar
1 Lotus Temple
1 Lodi garden
1 National Galery
1 Science Center
1 út Jaipurba (Majom templom, Amber fort, elefántok és tevék) (eről majd később)
1 betegség, sok hasfájás
végtelen számú riksázás és viaskodás velük és az árakról
számtalan élmény, számtalan tapasztalat, felbecsülhetetlen mértékű új ismeret a világról
17 új, nemzetközi barát és még megannyi ismeretség
Jól állok. Jöhet a maradék 7 hét és 3 nap!
2010. július 21., szerda
2010. július 15., csütörtök
Ezt lehet szeretni Indiában. Hogy az ember napokig, hetekig éldegél, mint örök kívülálló, aztán egyik pillanatról a másikba az indiai élet magába rántja. Ilyen volt a tegnapelőtti és a tegnapi estém is.
Tegnapelőtt. Szokás szerint szociális életemet éldegéltem a többi gyakornokkal, majd mire elfáradtam, megindultam a szobám felé, de a folyosón az indiai lakótársaimba botlottam. Üldögéltek a folyosón, beszélgettek. Hívtak, hogy csatlakozzak én is, és hát álmosság ide vagy oda, kihagyhatatlan alkalom, hogy valami közelebbit tudjak meg az indiaikról. Így hát leültem közéjük, és sokat-sokat beszélgettünk. Őt tanítottak hindiül, én tanítottam őket magyarul.
Elmondták, hogy Indiában akinek csak egy kis pénze is van, annak szolgája/cselédje van. Az egyik lány büszkén mondta, hogy ő életében egy kanalat nem mosott el, mert hogy arra való a szolga. Mindannyian csak ideiglenesen vannak itt. Ketten még egyetemre járnak, és Delhibe jöttek szakmai gyakorlatra, hárman pedig már dolgoznak, de ők is költöznek nemsokára kicsit jobb szállásra. Mindannyian arra panaszkodtak, hogy ez a szolga fiú nem valami jó, mert rosszul főz (mert hogy ugye a reggelit és a vacsorát neki kell biztosítania, ennek ellenére mindig viaskodnom kell vele, hogy csináljon nekem egy chapatit, a helyi kenyeret :)) és hogy nem mos rájuk, az egyszerűen katasztrófa. Mondjuk én is örülnék egy mosógépnek, de hogy egy szolga mossa kézzel a ruháimat?! Mert hogy mindegyik lánynak van otthon egy pár szolgája, sőt, még a kollégiumban is, aki ezeket a dolgokat megcsinálja.
Meséltek arról is, hogy milyenek az elrendezett házasságok, hogy a szülők határozzák meg, és hogy a gyerek mit fog tanulni az egyetemen. Én pedig meséltem nekik arról, hogy nálunk hogy megy ez. Ezután főztek egy adag hagymás krumplis fűszeres szószt meg sütöttek néhány chapatit (ez éjjel volt, a szolga már aludt) körbeültük a nagy tálat és megeszegettük az esti nassolni valót. Megtanultam indiai módra enni, egy darab chapatival kimerni a szószt és úgy megenni. Mondjuk nem volt nagy kunszt. :)
Tegnap hasonlóan érdekesen alakult az estém. Nyugodtan üldögéltem, internetezgettem, mire megszólalt a telefonom, az egyik lakótársa, Saloni hívott (előző este számot cseréltünk) hogy van-e kedvem vele menni az ISKCON templomba. Ez a helyi temploma a krisna hívőknek. Előző alkalommal említettem neki, hogy el szeretnék menni, mert gyönyörű a templom, turista látványosság. Ez a szép Indiában, hogy sose tudni, hogy a következő pillanatban mi fog történni.
Felkaptam a vadiúj kurtimat (tunikaszerű felsőrész) és megindultunk, az amerikai munkatársammal egyetemben. Közben sok érdekes dolgot mesélt Saloni krisnáról és az egész vallásról. A templomban hangos zene volt, az emberek táncoltak, hajlongtak, lehasaltak a földre, majd felkeltek, tovább mentek. 3x kellett körbejárni egy oltárszerűséget. Közben kaptunk egy virágot, egy fém tálkával megérintették a fejünket és fel kellett szürcsölnünk a tenyerünkből valami édes tejszerű valamit. Ezek a mi vallásunkban az áldozásnak felelnek meg. Na, ez izgalmas volt. Sok ember, zene, furcsa, narancssárga ruhás emberek transzban forogva, táncolva. Tényleg megvolt a szellemisége.
Aztán jött a fekete leves. :)
Első hiba: Saloni egyik ismerőse pap ott a templomban, és meglátta, hogy vele vagyunk, így odajött hozzánk, hogy beszélgessen velünk. Csak a szokásos, gondoltam, megkérdezik, hogy hogy hívnak, 1 percig próbálják kiejteni a nevem, aztán megállapodunk egy Shílában (a "cs" hang nem az erősségük), megkérdezik, hogy hova valósiak vagyunk, hogy hogy tetszett és kész. De ezen kívül még megkérdezték azt is, hogy akarunk-e megtanulni egy kis imát. Mondtuk, miért ne, mindig vicces hindiül gagyogni. Erre odavezettek egy szoborhoz, ami köré spirálisan virágok voltak a padlóra festve. Kaptunk egy cédulát, az állt rajta, hogy hare krisna, hare krisna, krisna, krisna, hare, hare. Hare rama, hare rama, rama, rama, hare, hare. Ezt kellett elmondani minden egyes virágon állva, majd továbblépni a következő virágra és ott is elmondani. Na hány virág volt azon a rohadt padlón? Na hány? 108!!!! :D Úgyhogy 108x elkántáltuk az imát, azt hiszem, nem fogom tudni elfelejteni. Vicces volt, mert az amerikai kollégával egyszerre csináltuk, és néha én rontottam el a szöveget (hadarva jó kis nyelvtörő) néha ő, aztán végig nevetgéltük az egészet. Mikor néztek a papok, akkor visszafogtuk magunkat, én a számba haraptam, hogy ne törjök ki belőlem a hangos nevetés. :)
Második hiba: Miután végeztünk a véglelen kántálással tovább beszélgettünk. Megkérdezték, hogy hogy tetszett az szertartás meg a kántálás, vesztemre azt mondtam, hogy nagyon érdekes volt. Erre a szavamba vágott, hogy: It's not interesting. These are the basics. It's common logic! pfff..... :) majd 1 órás prédikáción estünk át, hogy mi is különböztet meg bennünket az állatoktól, hogy mi a különbség a test és a lélek között, hogy a vallás az, mint a cukornak az édesség. Mi meg csak hallgattunk, és bólogattunk. Nem akartam gondot okozni Saloninak, úgyhogy nem kezdtem el vitatkozni. Valahogy kibírtam.
Harmadik hiba: mikor már fogyott a türelmem azt mondtam, hogy én tiszteletben tartom az ő vallásukat és hitüket, de nekem is megvan a magamé, és nem hajlok pálfordulásra. Erre elkezdett magyarázni, hogy minden vallás egy, csak más a megnevezés, ugyanaz az isten, de mivel a krisna szó azt jelenti, hogy mindenben tökéletes (all attractive) ezért igazából ő az igazi isten..... Sőt, menjek el minden nap templomba, és kántáljam el minden nap 100x (van is hozzá rózsafüzérük 100 golyóbissal) a hare krisna hare rama... imát. Meg jöjjek el pénteken meg szombaton is. Mondtuk, hogy nem. Ők erősködtek, mi pedig mondtuk, hogy késő van, köszönjük a beszélgetést. Még útravalónak kaptunk valami gömb alakú kalácsszerűséget ami szirupba volt áztatva, hogy mikor esszük, közben kántáluk az imát, és ez lesz a felajánlásunk krisnának. Megköszöntük, elhúztuk a csíkot. :)
A kalácsot bevágtuk, természetesen ima nélkül. Legalább azt már tudom, hogy jól főznek a krisnások. :)
Tegnapelőtt. Szokás szerint szociális életemet éldegéltem a többi gyakornokkal, majd mire elfáradtam, megindultam a szobám felé, de a folyosón az indiai lakótársaimba botlottam. Üldögéltek a folyosón, beszélgettek. Hívtak, hogy csatlakozzak én is, és hát álmosság ide vagy oda, kihagyhatatlan alkalom, hogy valami közelebbit tudjak meg az indiaikról. Így hát leültem közéjük, és sokat-sokat beszélgettünk. Őt tanítottak hindiül, én tanítottam őket magyarul.
Elmondták, hogy Indiában akinek csak egy kis pénze is van, annak szolgája/cselédje van. Az egyik lány büszkén mondta, hogy ő életében egy kanalat nem mosott el, mert hogy arra való a szolga. Mindannyian csak ideiglenesen vannak itt. Ketten még egyetemre járnak, és Delhibe jöttek szakmai gyakorlatra, hárman pedig már dolgoznak, de ők is költöznek nemsokára kicsit jobb szállásra. Mindannyian arra panaszkodtak, hogy ez a szolga fiú nem valami jó, mert rosszul főz (mert hogy ugye a reggelit és a vacsorát neki kell biztosítania, ennek ellenére mindig viaskodnom kell vele, hogy csináljon nekem egy chapatit, a helyi kenyeret :)) és hogy nem mos rájuk, az egyszerűen katasztrófa. Mondjuk én is örülnék egy mosógépnek, de hogy egy szolga mossa kézzel a ruháimat?! Mert hogy mindegyik lánynak van otthon egy pár szolgája, sőt, még a kollégiumban is, aki ezeket a dolgokat megcsinálja.
Meséltek arról is, hogy milyenek az elrendezett házasságok, hogy a szülők határozzák meg, és hogy a gyerek mit fog tanulni az egyetemen. Én pedig meséltem nekik arról, hogy nálunk hogy megy ez. Ezután főztek egy adag hagymás krumplis fűszeres szószt meg sütöttek néhány chapatit (ez éjjel volt, a szolga már aludt) körbeültük a nagy tálat és megeszegettük az esti nassolni valót. Megtanultam indiai módra enni, egy darab chapatival kimerni a szószt és úgy megenni. Mondjuk nem volt nagy kunszt. :)
Tegnap hasonlóan érdekesen alakult az estém. Nyugodtan üldögéltem, internetezgettem, mire megszólalt a telefonom, az egyik lakótársa, Saloni hívott (előző este számot cseréltünk) hogy van-e kedvem vele menni az ISKCON templomba. Ez a helyi temploma a krisna hívőknek. Előző alkalommal említettem neki, hogy el szeretnék menni, mert gyönyörű a templom, turista látványosság. Ez a szép Indiában, hogy sose tudni, hogy a következő pillanatban mi fog történni.
Felkaptam a vadiúj kurtimat (tunikaszerű felsőrész) és megindultunk, az amerikai munkatársammal egyetemben. Közben sok érdekes dolgot mesélt Saloni krisnáról és az egész vallásról. A templomban hangos zene volt, az emberek táncoltak, hajlongtak, lehasaltak a földre, majd felkeltek, tovább mentek. 3x kellett körbejárni egy oltárszerűséget. Közben kaptunk egy virágot, egy fém tálkával megérintették a fejünket és fel kellett szürcsölnünk a tenyerünkből valami édes tejszerű valamit. Ezek a mi vallásunkban az áldozásnak felelnek meg. Na, ez izgalmas volt. Sok ember, zene, furcsa, narancssárga ruhás emberek transzban forogva, táncolva. Tényleg megvolt a szellemisége.
Aztán jött a fekete leves. :)
Első hiba: Saloni egyik ismerőse pap ott a templomban, és meglátta, hogy vele vagyunk, így odajött hozzánk, hogy beszélgessen velünk. Csak a szokásos, gondoltam, megkérdezik, hogy hogy hívnak, 1 percig próbálják kiejteni a nevem, aztán megállapodunk egy Shílában (a "cs" hang nem az erősségük), megkérdezik, hogy hova valósiak vagyunk, hogy hogy tetszett és kész. De ezen kívül még megkérdezték azt is, hogy akarunk-e megtanulni egy kis imát. Mondtuk, miért ne, mindig vicces hindiül gagyogni. Erre odavezettek egy szoborhoz, ami köré spirálisan virágok voltak a padlóra festve. Kaptunk egy cédulát, az állt rajta, hogy hare krisna, hare krisna, krisna, krisna, hare, hare. Hare rama, hare rama, rama, rama, hare, hare. Ezt kellett elmondani minden egyes virágon állva, majd továbblépni a következő virágra és ott is elmondani. Na hány virág volt azon a rohadt padlón? Na hány? 108!!!! :D Úgyhogy 108x elkántáltuk az imát, azt hiszem, nem fogom tudni elfelejteni. Vicces volt, mert az amerikai kollégával egyszerre csináltuk, és néha én rontottam el a szöveget (hadarva jó kis nyelvtörő) néha ő, aztán végig nevetgéltük az egészet. Mikor néztek a papok, akkor visszafogtuk magunkat, én a számba haraptam, hogy ne törjök ki belőlem a hangos nevetés. :)
Második hiba: Miután végeztünk a véglelen kántálással tovább beszélgettünk. Megkérdezték, hogy hogy tetszett az szertartás meg a kántálás, vesztemre azt mondtam, hogy nagyon érdekes volt. Erre a szavamba vágott, hogy: It's not interesting. These are the basics. It's common logic! pfff..... :) majd 1 órás prédikáción estünk át, hogy mi is különböztet meg bennünket az állatoktól, hogy mi a különbség a test és a lélek között, hogy a vallás az, mint a cukornak az édesség. Mi meg csak hallgattunk, és bólogattunk. Nem akartam gondot okozni Saloninak, úgyhogy nem kezdtem el vitatkozni. Valahogy kibírtam.
Harmadik hiba: mikor már fogyott a türelmem azt mondtam, hogy én tiszteletben tartom az ő vallásukat és hitüket, de nekem is megvan a magamé, és nem hajlok pálfordulásra. Erre elkezdett magyarázni, hogy minden vallás egy, csak más a megnevezés, ugyanaz az isten, de mivel a krisna szó azt jelenti, hogy mindenben tökéletes (all attractive) ezért igazából ő az igazi isten..... Sőt, menjek el minden nap templomba, és kántáljam el minden nap 100x (van is hozzá rózsafüzérük 100 golyóbissal) a hare krisna hare rama... imát. Meg jöjjek el pénteken meg szombaton is. Mondtuk, hogy nem. Ők erősködtek, mi pedig mondtuk, hogy késő van, köszönjük a beszélgetést. Még útravalónak kaptunk valami gömb alakú kalácsszerűséget ami szirupba volt áztatva, hogy mikor esszük, közben kántáluk az imát, és ez lesz a felajánlásunk krisnának. Megköszöntük, elhúztuk a csíkot. :)
A kalácsot bevágtuk, természetesen ima nélkül. Legalább azt már tudom, hogy jól főznek a krisnások. :)
2010. július 11., vasárnap
Még néhány random fénykép...
Fényképezgettem az utcánkban....
Nem purtri, rendes emberek, csak nincs rendes házuk. Vagyis nekik az normális, hogy nincs faluk. Éjszakánként kiraknak néhány ágyat, és kint alszanak. Nincs mitől félniük, hogy kirabolják őket, vagy ilyesmi, mert nincs semmi értékük. Néha kint főznek, mosnak. Sőt, az utca a munkahelyük.
Például ez a két bácsi vasal. Pénzért. Az emberek, akiknek nincs vasalójuk, csak nem akarnak házimunkát végezni (sok ilyen van, majd még írok erről is) azok elhozzák a bácsiknak a ruhákat nagy batyukban (az asztal előtti batyuk) és a bácsi szépen kivasalja. Az utcán. Parázzsal működő vasalóval.
Itt asztaloskodnak. Meg itt is alszanak éjjel.
Ez a bácsi meg mangót árul. Mozgó árus. Egyébként a gyümölcsök itt gyönyörűek és nagyon finomak. Összehasonlíthatatlan a tesco gazdaságos mangóval.
Aztán ígértem, hogy slumot is fényképezek. A legrosszabbakat metróból láttam, de nem tudtam lefényképezni. Íme egy a környékről.
...
Nem purtri, rendes emberek, csak nincs rendes házuk. Vagyis nekik az normális, hogy nincs faluk. Éjszakánként kiraknak néhány ágyat, és kint alszanak. Nincs mitől félniük, hogy kirabolják őket, vagy ilyesmi, mert nincs semmi értékük. Néha kint főznek, mosnak. Sőt, az utca a munkahelyük.
Például ez a két bácsi vasal. Pénzért. Az emberek, akiknek nincs vasalójuk, csak nem akarnak házimunkát végezni (sok ilyen van, majd még írok erről is) azok elhozzák a bácsiknak a ruhákat nagy batyukban (az asztal előtti batyuk) és a bácsi szépen kivasalja. Az utcán. Parázzsal működő vasalóval.
Itt asztaloskodnak. Meg itt is alszanak éjjel.
Ez a bácsi meg mangót árul. Mozgó árus. Egyébként a gyümölcsök itt gyönyörűek és nagyon finomak. Összehasonlíthatatlan a tesco gazdaságos mangóval.
Aztán ígértem, hogy slumot is fényképezek. A legrosszabbakat metróból láttam, de nem tudtam lefényképezni. Íme egy a környékről.
...
Csajos szombat
Tegnap csajos napot tartottunk. Csupa csajos dolgot csináltunk a kolléganőkkel. Először elmentünk egy közeli piacra, ami hatalmas, és mindent meg lehet venni, ami szem-szájnak ingere. Gazdagabb is lettem pár bangle-el. Ez az indiaiak karkötője, ami tucatjával raknak a kezükre, és jól csörög minden mozdulatnál. Az üzelt, ahol ezeket a karkötőket árulják 2x nagyobb, mint a koleszos szobám, és telis tele van bangle-ökkel. Minden színben, minden méretben, csillogós és matt, gyöngyös és strasszos. Mindenféle. Nekem véletlenül háromféle, plusz egy fülbevaló is lett, mind gyönyörű. :)
Bangles hordani az első lépés az indiaivá váláshoz. Vajon mi a márodik? Hát persze, hogy egy szép henna tetoválás. Kipipálva.
Persze én csak egy picit akartam a kézfejemre, de úgy látszik, ihletet kapott a művész, és az egész kezemet ki akarta dekorálni. Ennyiben állapodtunk meg. Ezután 3 óráig semmihez nem érhettem hozzá. Mondjuk én még szerencsés voltam, a csak az egyik kezemre csináltattam, és csak a kézfejemre. A moldovai kolléganő mindkét kezét tele hennáztatta, és még a tenyerét is. Őt utána itatni kellett, míg meg nem száradt a henna.
Mikor megérkeztem a szállásra, az indiai lányok mindjárt megcsodáltak, és már hozták is a citromleves cukros masszát, hogy rakjam rá, mert akkor sötétebb lesz a színe és tovább is fog tartani. Rendes lányok, mindig tanul az ember valamit. Ezután segítettek lekaparászni a megszáradt hennát,és bekenték a kezem valami olajjal. Most egész szép sötét lett. Meg is dícsértek az utcán, hogy milyen szép lett, meg hogy a fehér kezemen nagyon jót mutat. Ja, és az indiai lányok kioktattak, hogy rózsaszín körmökkel nem lehet henna tetoválást hordani, úgyhogy gyorsan kifestették a körmöm pirosra. Ilyen se volt még. :)
A harmadik lépés az indiaivá váláshoz, venni egy szárit. Ezt, asszem kihagyom, mert akármilyen gyönyörű, otthon csak a szekrényemben állna. Ehelyett veszek egy szép kurtuit. Ez a leggyakoribb viselete a nőknek errefelé. Igazából egy kicicomázott tunika. Így leszek igazi indiai. :)
A vásárlás után elnéztünk egy kozmetikai szalonba, mert úgy hallottuk, itt cérnával szedik ki a szemöldököt. Durva, mi? Én sem tudtam elképzelni, de tényleg. Úgyhogy ki is próbáltuk mindössze 30 rúpiáért (150 ft). Nagyon profi, gyors,higiénikus és fájdalommentes (már amennyire egy szemöldökszedés fájdalommentes lehet). A technikát nem igazán értem, de valahogy két cérnaszálat megsodornak, kifeszítik és elengedik, és ahogy elengedték, a cérnák kitekerednek, és magukkal rántják a szálakat is. Nem igazán értem, de működik. És utána rózsavízzel megápolják az irritált bőrt, és máris tökéletes a szemöldök. Az indiai lakótársaim mondták, hogy ők egy másik szalonban 15 rúpiáért csináltatják ( 75 ft), úgyhogy legközelebb elvisznek oda. 15 rúpia egy liter víz. Csak úgy, viszonyításképpen.
Bangles hordani az első lépés az indiaivá váláshoz. Vajon mi a márodik? Hát persze, hogy egy szép henna tetoválás. Kipipálva.
Persze én csak egy picit akartam a kézfejemre, de úgy látszik, ihletet kapott a művész, és az egész kezemet ki akarta dekorálni. Ennyiben állapodtunk meg. Ezután 3 óráig semmihez nem érhettem hozzá. Mondjuk én még szerencsés voltam, a csak az egyik kezemre csináltattam, és csak a kézfejemre. A moldovai kolléganő mindkét kezét tele hennáztatta, és még a tenyerét is. Őt utána itatni kellett, míg meg nem száradt a henna.
Mikor megérkeztem a szállásra, az indiai lányok mindjárt megcsodáltak, és már hozták is a citromleves cukros masszát, hogy rakjam rá, mert akkor sötétebb lesz a színe és tovább is fog tartani. Rendes lányok, mindig tanul az ember valamit. Ezután segítettek lekaparászni a megszáradt hennát,és bekenték a kezem valami olajjal. Most egész szép sötét lett. Meg is dícsértek az utcán, hogy milyen szép lett, meg hogy a fehér kezemen nagyon jót mutat. Ja, és az indiai lányok kioktattak, hogy rózsaszín körmökkel nem lehet henna tetoválást hordani, úgyhogy gyorsan kifestették a körmöm pirosra. Ilyen se volt még. :)
A harmadik lépés az indiaivá váláshoz, venni egy szárit. Ezt, asszem kihagyom, mert akármilyen gyönyörű, otthon csak a szekrényemben állna. Ehelyett veszek egy szép kurtuit. Ez a leggyakoribb viselete a nőknek errefelé. Igazából egy kicicomázott tunika. Így leszek igazi indiai. :)
A vásárlás után elnéztünk egy kozmetikai szalonba, mert úgy hallottuk, itt cérnával szedik ki a szemöldököt. Durva, mi? Én sem tudtam elképzelni, de tényleg. Úgyhogy ki is próbáltuk mindössze 30 rúpiáért (150 ft). Nagyon profi, gyors,higiénikus és fájdalommentes (már amennyire egy szemöldökszedés fájdalommentes lehet). A technikát nem igazán értem, de valahogy két cérnaszálat megsodornak, kifeszítik és elengedik, és ahogy elengedték, a cérnák kitekerednek, és magukkal rántják a szálakat is. Nem igazán értem, de működik. És utána rózsavízzel megápolják az irritált bőrt, és máris tökéletes a szemöldök. Az indiai lakótársaim mondták, hogy ők egy másik szalonban 15 rúpiáért csináltatják ( 75 ft), úgyhogy legközelebb elvisznek oda. 15 rúpia egy liter víz. Csak úgy, viszonyításképpen.
2010. július 8., csütörtök
Kínai munkatársamat megkértem, hogy írja le kriksz-kraksz karakterekkel a nevem. Mondta, hogy jó, válasszak egy nevet. Furcsán néztem rá, hogy miért válasszak, hát nekem van nevem. Mert hogy náluk az a szokás, hogy van egy kínai nevük, és ahhoz iskolában választanak maguknak egy angol nevet, ami tetszik. És a külföldiek neveit is úgy fordítják le kínaira, hogy megnézik, hogy milyen kínai szó passzol az eredeti név hangzásához, aztán az lesz a neve.
És a kínaiak nevei főleg virágnevek, bambusz, vagy valami szép tulajdonság neve. Pl. a kínai kolléga neve Guo Shu, ebből a Guo a vezetéknév, azt jelenti, hogy várfal, és a Shu jelentése szépség és bölcsesség.
Mivel nem akartam megválni önkényesen a nevemtől, hogy valami bambusznevet kapjak, mondtam, hogy a nevem a rövidített alakja a csillag szónak. Felcsillant a kínai szeme, hát az unokahúgát is úgy hívják, hogy Csillag! Mégiscsak fura nevem van, ezek szerint.
Szóval a kínai nevem Xing Xing. :) Meg is tanultam a hozzá tartozó karaktert lerajzolni:
Az én művem! :D Jót röhögött a kínai lány, mikor meglátta, de azt mondta, olvasható. :)
És a kínaiak nevei főleg virágnevek, bambusz, vagy valami szép tulajdonság neve. Pl. a kínai kolléga neve Guo Shu, ebből a Guo a vezetéknév, azt jelenti, hogy várfal, és a Shu jelentése szépség és bölcsesség.
Mivel nem akartam megválni önkényesen a nevemtől, hogy valami bambusznevet kapjak, mondtam, hogy a nevem a rövidített alakja a csillag szónak. Felcsillant a kínai szeme, hát az unokahúgát is úgy hívják, hogy Csillag! Mégiscsak fura nevem van, ezek szerint.
Szóval a kínai nevem Xing Xing. :) Meg is tanultam a hozzá tartozó karaktert lerajzolni:
Az én művem! :D Jót röhögött a kínai lány, mikor meglátta, de azt mondta, olvasható. :)
Kiegészítés a forgalomról szóló bejegyzéshez.
Egy példa, hogy hogy utazik együtt az apuka a gyerekkel. Általában az anyuka meg a maradék 3 gyerek is velük tart, de ez most csak egy férfi duó. Nem túl biztonságos, de aranyos.
Itt pedig egy példa arra, hogy hogy lógnak ki az emberek a riksákból. Belül még lehetnek vagy tízen. (Európai szemmel mérve egy átlagos riksa 2 személyes, ez mondjuk 4)
Egy példa, hogy hogy utazik együtt az apuka a gyerekkel. Általában az anyuka meg a maradék 3 gyerek is velük tart, de ez most csak egy férfi duó. Nem túl biztonságos, de aranyos.
Itt pedig egy példa arra, hogy hogy lógnak ki az emberek a riksákból. Belül még lehetnek vagy tízen. (Európai szemmel mérve egy átlagos riksa 2 személyes, ez mondjuk 4)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)