2010. július 8., csütörtök

Kínai munkatársamat megkértem, hogy írja le kriksz-kraksz karakterekkel a nevem. Mondta, hogy jó, válasszak egy nevet. Furcsán néztem rá, hogy miért válasszak, hát nekem van nevem. Mert hogy náluk az a szokás, hogy van egy kínai nevük, és ahhoz iskolában választanak maguknak egy angol nevet, ami tetszik. És a külföldiek neveit is úgy fordítják le kínaira, hogy megnézik, hogy milyen kínai szó passzol az eredeti név hangzásához, aztán az lesz a neve.

És a kínaiak nevei főleg virágnevek, bambusz, vagy valami szép tulajdonság neve. Pl. a kínai kolléga neve Guo Shu, ebből a Guo a vezetéknév, azt jelenti, hogy várfal, és a Shu jelentése szépség és bölcsesség.

Mivel nem akartam megválni önkényesen a nevemtől, hogy valami bambusznevet kapjak, mondtam, hogy a nevem a rövidített alakja a csillag szónak. Felcsillant a kínai szeme, hát az unokahúgát is úgy hívják, hogy Csillag! Mégiscsak fura nevem van, ezek szerint.

Szóval a kínai nevem Xing Xing. :) Meg is tanultam a hozzá tartozó karaktert lerajzolni:
Az én művem! :D Jót röhögött a kínai lány, mikor meglátta, de azt mondta, olvasható. :)
Kiegészítés a forgalomról szóló bejegyzéshez.

Egy példa, hogy hogy utazik együtt az apuka a gyerekkel. Általában az anyuka meg a maradék 3 gyerek is velük tart, de ez most csak egy férfi duó. Nem túl biztonságos, de aranyos.


Itt pedig egy példa arra, hogy hogy lógnak ki az emberek a riksákból. Belül még lehetnek vagy tízen. (Európai szemmel mérve egy átlagos riksa 2 személyes, ez mondjuk 4)

Bhaiya, hozz egy adag pakorát!

Ha már így belejöttem az ételek fényképezgetésébe, lefényképeztem az uzsonnát is.

Bhaiya= haver vagy valami ilyesmi. Így kell szólítani mindenkit, akinek nem tudjuk a nevét, de meg kell szólítani valahogy. Mondjuk a főnöknek nem szerencsés ezt mondani, de kiválóan alkalmazható a riksa sofőröknél és a pincér fiúknál.

A pakora:

Palacsinta tészta szerű valamibe mártott zöldségek (ebben az esetben hagyma, krumpli és spenót keverék (igen, tudom, hogy nem szeretem a spenótot, de ebben nem érződött az íze)) kisütve olajban és megszórva jó kis chaat masalával. Nagyon finom. Tuti, hogy egy bőröndnyi fűszerrel megyek majd haza! :)

2010. július 7., szerda

Ez pedig a reggelim volt. Gondoltam ezt is megosztom. A szendvicsféle pirított hagymával és és fűszerekkel készült szósszal és paneerral (rakott túró szerű sajt) volt töltve. Finom csípős volt, jó sok curryvel. Mellé egy kis ananászlé. Ez összesen 30 rúpiába kerül. Az 150 ft. De mivel külföldi gyakornok vagyok, ezért 70 rúpia értékben ingyen vásárolhatok. Az ebéd pluszban ingyen jár. Úgyhogy ez a 70 rúpia a reggeli és a nassolnivalók. Korrekt. :)

Ja, nagyobb volt a szendvics, ami azt illeti, dupla ekkora, csak nem bírtam ki, míg felértem az irodába a fényképezőgépemig. :)


Ezután pedig az indiai kolléganőnk hozott valami érdekeset. Azt mondta, hogy ezt olyan, mint a mi vallásunkban az ostya az áldozáskor. Mindannyian kaptunk belőle. Nagyon megtisztelő.


Apró magvakból állt, volt benne puffasztott rizs, lebleblia (nem tudom, hogy ezt magyarul hogy mondják) eg valami édes, fehér, pici mag. Finom volt. A két kezünket egymásra kellett tenni, tenyérrel felfelé, szigorúan úgy, hogy a jobb tenyér legyen felül. Így a kezünkbe szórta a magokat és egybe be kellett venni. Én azért sunyiban előbb lefényképeztem, bal kézzel.

Jó dolgunk van itt.

Kiegészítés a mosásos bejegyzéshez...

néhány kósza kép, csak úgy...

A Qutb Minarral:


bohóckodva:



Attrakciók voltunk. Egy csomóan megkértek, hogy fényképezkedjünk velük. Többek között ez a nő is. A férje képezett. Odajött, és megigazította a felesége kendőjét, hogy ne villantson annyit a hajából. Mi is kihasználtuk az alkalmat, és pózoltunk. :)


Itt ép Prateeknak mesélek arról, hogy mi az élet értelme... :)
Végül egy szép monszunossat:

Hétvégi...

Hétvégén, az izgalmas nagymosásomat leszámítva voltam még a National Art Galeryben. Ott sajnos fényképezni nem lehetett, de azért az udvarban bohóckodtunk.

Ritka látképek egyike, itt van szemetes. Nem vicc, nincsenek szemetesek, mindenki az utcára dobja a szemetet. Itt a kivétele. Már csak azért is, mert ez tiszta volt és rendezett.