Következő utazásunk Trodosba vezetett. Ez Ciprus legmagasabb és leghosszabb hegysége, területének egy része nemzeti parkként üzemel.
Első utunk a Kykkosi-kolostorba vezetett, ahol a mind a görögök, mind a törökök által nagy becsben tartott III. Makarios érsek is ért. A kolostor tele van szebbnél szebb mozaikokkal.
Mivel hosszú öltözettel nem készültünk, ezeket a roppant mulatságos lila köntösöket kellett felvennünk.
A kolostor és a jól megérdemelt ebéd után úgy gondoltuk, ideje megmászni a Trodos legmagasabb csúcsát, az Oliypust. Meg is indultunk a mintegy 2 kilométeres útnak (igen, 5 éve még a görögországi Olimpos legmagasabb csúcsát másztuk meg, az nem 2 km volt, de hát ugye azóta öregedtem). Kis barangolás után azonban beleütköztünk egy lezárt katonai területbe. A szögesdrótokkal körülvett területet egy gépfegyveres katona őrizte, aki tudtunkra is adta, hogy esély sincs a továbbhaladásra. Se diadal, de kilátás.
Nem keseregtünk, haladtunk tovább a következő úti célunkhoz, a Kaledonia-vízeséshez.
Szép kis patak mentén haladtunk 1-2 kilométeren át, lépkedtünk a sziklákon, át a patakon, néhol kis hidakon, míg megérkeztünk a végcélhoz.
(hamarosan kép a vízesésről)
Szép volt, megérte. Végre sikerült lehűlnünk a fővárosi meleg után, és még fenyőket is láthattunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése