Karpaz - Golden Beach

Második utunk Karpazba vezetett. Ez Ciprus legkeletibb  pontja (a lenti képen pirossal keretezve). Ez is a török részen található, Nicosiából potom 3 órás út vezetett addig. Megérte a látvány!

Az út utolsó szakaszában egy vad szamár rezervátumon utaztunk keresztül. Ezek a csacsik nagyon bátrak és barátságosak. Az út szélén legelésztek, majd mikor lelassítottunk, odajöttek az ablakhoz. Gondolom, megszokták a buta városi turistákat, akik nem sok szamarat láttak életükben. Hagyják is megsimogatni magukat.

Az eddigi legszebb látvány tárult elénk: csodaszép tiszta tenger, sziklák. Ez a sziget déli oldala.

Ez a csücsök vége: jobbról a sziget déli oldala, balról az északi.

...és az északi oldalról egy kép.

Ez a Golden sand beach, ami egyben a teknősök tojásrakó partja egyben. Este 8 és reggel 8 között nem is szabad a parton tartózkodni, mert akkor már a teknősöké a terep. Egy kellemes szombati nap voltunk kint, csodaszép időben és pontosan annyian voltak a parton, amennyien a képen látszódnak: senki. Mienk volt az egész part. Csodaszép, meleg víz, hullámok és hossza elnyúló, tiszta homokos part. Egy probléma volt összesen vele, mégpedig az, hogy egy talpalatnyi árnyék sem volt, úgyhogy kellemesen megpirultunk mindannyian.

Az elhagyatottság oka az, hogy nagyon messze van mindentől. Még a török városokból sem éri meg eddig leutazni, mert van közelebbi part is. Turisták sem nagyon jönnek erre, egyrészt azért, mert a török rész vitatott státusza miatt sokan inkább a megbízható és európaias görög oldalt választják, másrészt pedig azért, mert ez ciprusi viszonylatban a világ végén van. Itt olyannyira nem szoktak hozzá az emberek a nagy távolságokhoz, hogy - a magyar nagykövetség tanácsosának szavaival élve -  egy hétig készülnek fel lelkileg a nagy útra, ha csak Phaphosig kell utazniuk (150 km).

Végül egy jól megérdemelt ebéd remek kilátással. A menü: mezze tengeri herkentyűkkel.

Ez után a hosszú út után ugye másra se vágyik az ember, minthogy visszatérjen szerény szállására és aludjon egyet. Persze ránk ez nem igaz, így az athineoui katonai szálláson folytattuk az estét, ahol a távozó magyar katonák tiszteletére rendezett ünnepségen vettünk részt (értsd: kaja-pia dögivel). Összességében hosszú és mozgalmas napot zártunk felejthetetlen élményekkel és súlyos napégéssel.