Kis lemaradással, de eljutottam addig, hogy megírjam az első bejegyzésem Ciprusról.

Augusztus 29-én megérkeztem Ciprusra, Paphosra, ahol a magyar nagykövetség tanácsosa várt minket. Elhozott minket Nicosiába, hol 2 hónapig lakni fogok. 

A szállásról annyit kell tudni, hogy a néhai vár területén található, a város központjában. Ennek ellenére, mint kiderült, a bevándorló-negyed és piroslámpás negyed területével esik egybe. Alattunk a Havanna bár, szemben az Aphrodite bár, mi pedig minden este a jelentősen alulöltözött munkatársnők mellett megyünk el. Aggodalomra ok nincs, nagyon kedvesek a filippínók és a lányok sem néztek még ránk (nagyon) csúnyán. Cserébe van itt minden, ami szem-szájnak ingere: az örmény ételeken, libanoni vízipipázón, orosz bankon át a filippínó pénzváltóig. Arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag a helyi Váci utca mellett lakunk, ami tömve van boltokkal. És még a török-görög gyalogos határátkelő is a lakástól 10 perc sétára van.

A határon egyébként 2003 óta gond nélkül át lehet menni. Vicces, hogy annak ellenére, hogy hivatalosan az Észak-ciprusi Török Köztársaságot Törökországon kívül egy ország sem ismeri el, így Ciprus egésze az EU és a Schengen övezet része, van rendes határellenőrzés a két oldal között. Szerencsére az útlevélbe nem pecsételnek bele (később gondolt jelenthetne), hanem egy kis lapot kell az útlevélben tartani, arra kerül a pecsét.

Természetesen már az első nap átsétáltunk a török oldalra véletlenül, mivel az említett sétáló utca folytatása a határ. Már a határellenőrző fülkéknél voltunk, mikor észrevettük, hogy itt valami furcsa. :) Egyébként a görögök, és főleg az idősebb generáció, nem veszi jó néven, ha a török oldalra mennek a görög ciprióták és a turisták. Ezt meg is jegyezte a magyar nagykövet tanácsosa, hogy a közintézményekben dolgozó gyakornokok ne nagyon hangoztassák, hogy ha átmennek a török részre. A lakótársam egyik munkatársa görög ciprióta munkatársa mesélte, hogy az anyukája a török megszállás előtt északon lakott és kényszerrel lakoltatták ki 1974-ben.

Egyébként erről a török-görög megosztottságról tudni kell, hogy a megszállás előtt a sziget brit gyarmat volt és főleg görögök lakták, 30% körüli török kisebbséggel. Az, hogy pontosan mi vezetett a török megszálláshoz, mindenki másként magyarázza: a törökök szerint a török ciprióták elnyomását akarták megakadályozni, a görögök szerint viszont szó sem volt elnyomásról. A lényeg, hogy 1974-ben Ciprus északi harmincpár százalékát a törökök elfoglalták, a délen élő törökök északra kényszerültek, az északi  görgök pedig délre vonultak, maguk után hagyva a házaikat, vagyonukat, korábbi életüket. Ezután a törökök megkezdték feltölteni az elhagyott görög házakat Antalya vidékéről érkező törökökkel. Ez viszont nem csak a görögöknek nem tetszett, de a török ciprióta lakossággal is jelentős konfliktusokat okozott: a ciprusi törökök lényegesen nyugatiasabbak voltak, alkalmazkodtak a görög ciprióta lakossághoz, ehhez képest a bevándorló törökök sokkal konzervatívabb nézetet vallottak. Ez, és a török-görög ciprióta konfliktus a mai napig él, és minden próbálkozás ellenére nem sikerül egyesíteni a kettéosztott szigetet.