Vishnu....

Mivel hétköznap reggeltől estig dolgozok, nincs időm semmi olyanra, ami bejegyzést érdemelne.

De! Vannak itt még Indiában furcsa dolgok. Például az, hogy miért van nekünk szolgánk a szálláson. Mert hogy van. Vishnunak hívják, és egy emelettel felettünk lakik (ami gyakorlatilag a tető, amire építettek pár kis viskót 1-1 ággyal). Jó sok idő telt el, hogy rájöjjek, Vishnu szolga. Nem is értettem, hogy miért jöhet be az emeletünkre, mikor fiúknak nem szabad.

Szóval elvileg a szálláshoz étkezés is jár, amit Vishnu szolgáltat. Úgyhogy szegény reggel már ébren van, mikor én kelek (6 körül) és este utánam fekszik le (éjfél körül). Múltkor beszélgettem az egyik indiai lánnyal, aki az emeletemen lakik. Beszélgetés közben elkiáltotta magát: Vishnu, banana. És Vishnu hozta neki a banánt. És a bevásárlást is ő intézi, és a mosogatás és a takarítás is az ő dolga (utóbbiról inkább nem nyilatkozom). Én azért el szoktam mosogatni magam után.

Egy gond van Vishnuval, hogy egy szót nem beszél angolul. Szóval mutogatok, hadonászok, grimaszolok, aztán csak megértjük egymást. Izgalmas volt elmutogatni, hogy Gyújtsa meg a gázt (persze, meggyújthattam volna én is, hogy ha rájöttem volna a kapcsoló titkára, de máig megfejthetetlen számomra), és még azt is el kellett mutogatni, hogy lábos és víz. De megoldottam. Mókás! :)

Ja, és beszélgetünk egy indiaival, és panaszkodtunk, hogy kézzel kell mosnunk, és elég fárasztó (szegény ükanyáink...) és megkérdezte, h nincs ott egy "boy" aki kimos nekünk?! Kikerekedett a szemünk, hogy szegény Vishnunak még mosnia is kell ránk?! Természetesen ezt már nem fogjuk rásózni. Megkérdeztem ezt a fiút, hogy ezek a "boy"-ok szolgák? Nevetett, és szabadkozott, hogy nem-nem, nekik ez a dolguk. Szívesen megcsinálják. No comment.

De a munkahelyen is vannak "boy"-ok. Takarítófiúk, víz és kávé felszolgáló fiúk. Olyat még nem láttam, hogy lány bármilyen szolga jelegű munkát végzett volna. Jó kis társadalom. :) De azért ehhez a szolga-dologhoz nem ragaszkodnék..

Vasárnapi városnézés

Vasárnap végre sikerült látni is valamit a Delhiből. A szobatársam indiai barátja elkalauzolt minket.

Először a Lótusz templomot néztük meg, ami gyönyörű. Hatalmas lótuszra hasonlító építmény, hatalmas beltérrel, ahol az emberek csendben tudnak imádkozni, meditálni, vagy csak nézelődni.



A bejárat előtt le kellett venni a cipőt, úgyhogy mezítláb közlekedtünk. Bent nem volt szabad beszélni vagy zajongni (amit persze csak a hülye turisták és a pici gyerekek nem tudnak betartani) de így is csend volt, nyugalom és béke. :) Nagy megkönnyebbülés el a dudaszólól, utcai árusoktól, kéregetőktől és a nagy forgalomtól zajos indiai hétköznapoktól. Úgyhogy kiélveztem a pillanatot.

A "lótusz" körül szép vizes medencék jelképezték a vizet. Nehezen fogtam vissza magam, hogy ne ugorjak bele. Szerencsére sikerült. :)

Ez után meglátogattuk a Qutb Minart. Ez egy magas torony, amit a 12. században kezdtek el építeni, és ma a világörökség részét képezi. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Kutub_Min%C3%A1r)



A torony egy parkban található, ami gyönyörű, körös-körül romos és felújított építmények a 12. századból és későbbről.


Vicces volt, hogy nem csak az épület volt az attrakció, hanem mi is. :) Többen odajöttek, hogy lefényképezkedhetnek-e velünk. Mit tud erre mondani az ember?! Hát gyertek! Biztos majd ott fog virítani a képem egy indiai ház falán, és majd büszkén mutogatják az ismerősöknek, hogy európai barátunk van. :)


Ja, és van eszük az indiaiaknak. A sajátjaiknak 10 (mint tíz) rúpia a belépő, a külföldieknek 250!!! (mondom, kétszázötven). De állítólag mindenhol ez van.


Sajnos nem maradhattunk sokáig, mert napnyugtakor zártak, de azért sok szép dolgot láttam.

Ez után elmentünk egy sikh imaházba, amiről (szégyenszemre) nem tudtam semmit. Olyannyira, hogy a bejáratban hangosan megkérdeztem a kísérőnket, hogy ez muszlim templom? Nem is érettem, miért csitítgat olyan hirtelen a kísérőnk. Aztán elmagyarázta, hogy a sikhek nincsenek jó barátságban a muszlimokkal. :) Sebaj, remélem senki se mhallotta meg, vagy ha igen, nem szívták mellre egy szőke európai turistától. :)

Az imaház neme Guru Dwara Banga Sahib. (http://en.wikipedia.org/wiki/Gurudwara_Bangla_Sahib)

Erről sajnos nincsenek képeim, mert már fáradt voltam és nyűgös, és a hasam is fájt. De el kell hinni nekem, hogy szép volt. :) Le kellett vennünk a cipőnk, mindenkinek kendőt kellett kötnie a fejére. Nekem szerencsére volt, de akinek nem, az ott kapott. Megmostuk a lábunk és a kezünk, és így bemehettünk. Minden aranyozott volt belül, még a plafon is. Kísérőnk kijavított, hogy nem aranyozott, hanem arany. Nagyot néztem, és mentem tovább. A kijáratnál egy kanálnyi édes masszát (víz+cukor+valamilyen lisztféle) kaptunk, ez náluk az, ami nálunk az ostya a templomban.

Összeszedtük a dolgainkat, és visszaindultunk a szállásra.

kicsit elmaradtam az események dokumentálásával...

Szóval, még a Loghi Garden után a flúgos ukrán szobatársam rávett, hogy menjünk el egy ukrán AIESECes buliba, a közelbe (nem volt közel). Csatlakozott hozzánk még 2 fiú a lakásból, és már ott is voltunk, egy csomó részeg, hangos ukrán között. :) Ami meglepő volt, mert részeg embert sem láttam, mióta itt vagyok, meg nagyon hangosat se. Az indiaiak békések, inkább folyamatosan, mint erőszakosan nyaggatnak, hogy adj nekik pénzt, vagy vegyél tőlük britney spears képével ellátott dobozban árult papír zsebkendőt.

Szóval bezsúfolódtunk 50-es egy pici szobába, és amilyen rokan voltunk, olyan jól éreztük magunkat. Én szorgosan ittam a kis vizemet, ukrán társaim meg hasonló mennyiségben a vodkájukat.



Az alábbi képen Hiroyaval vagyunk láthatóak, arcunkon a az ukrán zászló mázolmánnyal.

Mive annyira még nem éreztem jól magam, nemsokára visszatértünk a szállásra.

Jobban vagyok...

Mivel úgy gondoltam, hogy hányni bárhol lehet, a szobámat meg az egyedül létet már nagyon unom, ezért kísérletet tettem kimozdulni. Elmentem a McDonald’sba. Pedig én tényleg nem szeretem az ilyen műanyag kajákat, de 1 hétnyi agyonfűszerezett ismeretlen étel és egy jó kis gyomorrontás után az ember valahogy valami megszokott ízre vágyik, ami nem fogja tovább terhelni az érzékeny pocakomat. Így hát elmentem. El kell mondanom, hogy nem volt az igazi, de legalább volt valami a hasamban.

Felbátorodva azon, hogy sikerült több, mint fél órára távol lennem a szobámtól, és nem lett semmi bajom, úgy gondoltam, lehet, hogy gyógyulok. Ezért hallgattam a gyakornok-kollégáimra, és elmentem velük a Lodhi Kertbe.



Nem tudok róla sok hivatalos információt mondani, arra ott a Wikipedia (http://en.wikipedia.org/wiki/Lodi_Gardens), de az biztos, hogy szép, tiszta, rendezett, és ez ritkaságszámba megy itt. Tele volt kis mókusokkal, akik össze-vissza rohangáltak meg láttam egy majomfarkat is , szóval biztos van ott majom is, csak nem sikerült meglátnom. Gyönyörű virágos bokrokat és fákat is láttam, meg szép zöld pázsitot, amire le is heveredtünk egy kis pihenőre.



Két nagy épület volt a parkban, jól körbejártuk mindegyiket.

A következő képen épp a lengyel lány látható, ahogy besurran az épületbe.

még egy kép

Írtam, hogy itt minden étkezés után kiraknak egy kis tálkát, amiben ánizs és cukor van, és abból kell egy kiskanálnyit elrágcsálni, hogy friss legyen a lehelet még egy extra foghagymás, csípős, fűszeres étel után is. Most látom, hogy van róla fényképem, azt is mellékelem. Szerintem érdekes.

India sötét oldala

Bizony lebetegedtem. Ennek is el kellett jönnie, mert majdnem mindenki átesik ezen. Úgyhogy csütörtök óta a saját szobám fogságéban vagyok (meg a wc-ében). Semmi különös, csak a szokásos hányás, hasmenés, hasfájás, fejfájás, kimerültség. Pénteken még dolgozni se mentem. jobban az bánt, hogy ma mehettem volna várost nézni egy pár gyakornokkal, de még a sarki kisboltig se merek lemenni, nehogy egy egész napos városnézésre.

Úgyhogy egyedül vagyok és unatkozok. Szomorú, de remélem egy-kettő túl leszek rajta, és irány a város. Amit sajnos csak hétvégenként csodálhatok meg, mert 8 órát dolgozok+1 óra ebédszünet+2 óra utazás a munkahelyre+2 vissza. Az összesen 13 óra egy napból. Ha aludnék még napi 8 órát (márpedig nem alszok) az 21 óra, és marad 3 órám, hogy reggelizzek, vacsorázzak, tisztálkodjak, bevásároljak, mossak (kézzel), szociális életet éljek az itteniekkel és beszéljek az otthoniakkal. Úgyhogy kicsit zsúfolt.

Na jó, több ilyen nyafogós bejegyzés nem lesz, csak gondoltam azt is megírom, hogy mi marad Indiából, ha kivesszük a Taj Mahalt meg az egyéb látnivalókat, és marad a csupasz kosz, por, hőség (42 fok egész héten) és nyomor.

Reklámozom kicsit a céget. Ez a munkám jelenleg.

A FCS Foundation egy CSR (corporate social responsibility) egy számítástechnikai vállalat, amelynek egy egysége (mi) szociális munkát szervezünk. Ezek kivitelezésére a cég önkénteseket toboroz. Ha érdekel: http://www.fcscsr.org/
http://www.ivolunteerhub.org/

Vagy: info@fcscsr.org
Bocs, tényleg ez mondta a főnök, és épp a hátam mögött áll, és dicsér, hogy milyen ügyesek vagyok.

Legyen egy kép a metróról is....

..és a munkahely

Egy nagyon profi helyen dolgozok, egy hatalmas épületben, ami légkondicionált (álomszerű), új gépekkel felszerelt irodában. Tiszta nyugat! Sőt, mivel már nyolcan vagyunk egy irodában, és kicsit zsúfot (annyira nem is, összehasonlítva a koleszos szobámhoz) ezért át fognak minket rakni egy nagyobb irodába, amit épp most építenek. Ingyen ebéd jár minden külföldi gyakornoknak. Mondjuk menzaíze van mindennek, de ehető, sőt, ingyen kapunk szendvicseket, ropogtatnivalókat és innivalót is. Úgyhogy abszolút korrekt. Míg ebédeltünk, megkérdezték tőlem a többiek, hogy hogy ízlik az ebéd, én meg mondtam, hogy nagyon finom. Jót nevettek rajtam, mert eddig még senkitől sem hallották, hogy azt mondta, hogy ez finom... :) Sebaj, legalább udvarias voltam.

Apropó udvarias, jó kis taktikát választottam. Mindenkire vigyorgok, mint a vadalma. Ha csak rám néznek, már mosolygok, ha mondanak valamit mosolygok. Így nem lehet rossz benyomásuk rólam, mert milyen gonosz ember az, aki csúnyán néz egy mosolygós kislányra. Így max. csak butuskának néznek, de nem fognak leszidni, ha nem csinálok valamit jól. :) Egyébként gyanu, hogy butuskának gondolnak, mert alig értem meg őket, (pedig én tényleg tudok angolul) csak nem értem meg őket....

Egy szép kép:

Sok ilyen virág van errefelé, főleg kerítéseken. Főleg gazdag emberek szép házainak kerítésein. De a társadalmi különbségekről majd máskor írok.

Ja, és írtam a metróútról, valamit kifelejtettem. A metrózás legizgalmasabb részét. Mikor bementünk a metróállomásra úgy átnéztek minket, mint a reptéren. Egy detektoros kapun kellett bemenni (külön férfiak, külön nők)aztán kézoi detektorral is átellenőriztek, majd a hátizsákot be kellett rakni egy étvilágítóba, és csak ez után mehettünk be az állomásra. Jó kis biztonsági intézkedések. Úgy félnek itt a pakisztáni terroristáktól... Ja, ha valaki kap vízumot Pakisztánból Delhibe, akkor is 24 órán belül be kell jelentkeznie az idegenrendészetre. Az európaiak esetében ez 2 hét, és csak akkor kell, ha min. 180 napot töltesz Indiában. Szóval félnek a pakisztániaktól.

Ja, és visszafeléjövet a munkából láttam élőközelből igazi, valóságos, hatalmas, szürke, nagyfülü elefántot! A hat sávos autópályán bandukolt el a buszunk mellett, gazdájával a hátán. Gondoltam, hazaviszem a nagybátyámnak, úgyis kért, hogy vigyek, de még nem megy tökéletesen a hindi, és még nem tudom azt kérdezni, megkaphatom 10 rúpiáért?

Ja, és a tehenek tényleg az úton járkálnak, meg mindenfelé...

Tehén a hat sávos autópályán. Még csak rá se dudálnak...

Kicsit elmosúdott, egy száguldó buszból fényképeztem, de a lényeg rajta van.

Első nap a munkában

Ma reggel átéltem életem első riksa-útját, indiai metrózását és buszozását. Izgalmas volt. Volt is időm mindent megfigyelni, mivel 2 óra hossza volt az út, és végigmentünk az egész városon. Először riksást fogtunk, ő elvitt a metróállomásig. Megint halálfélelmem volt, mint mindig, amikor az indiai utakon vagyok. Mindenki megy a feje után, életveszélyesek. Nincs olyan, hogy jobb sáv, szembjövő forgalomnak külön sáv vagy elsőbbség adás. Aki mer, az megy először. Arról nem is beszélve, hogy ezek a motoros riksák mennek, mint az őrültek, ajtajuk persze nincs, úgyhogy kapaszkodtam, ahogy csak tudtam.

Eztán jött a mertó. Ami persze nem 2 percenként jár, mint Pesten, hanem 15-30 percenkét. A jegyvásárlás úgy megy, hogy az ember vesz egy kártyát, amire feltöltenek tetszőleges összeget, és indulásnál le kell csipogtatni, ez levesz 17 rúpiát ( 30 cent kb, viszonyítva a pesti 1 euróhoz) Majd jön a rohanás, hogy beférjünk. Olyan szerencsés voltam, hogy az út felénél egy ember fölállt, hogy leszálljon, és angol kolegám mondta, hogy üljek le gyorsan, mert a nőknek elsőbbségük van. Ha üres egy szék, a férfiak nem ülnek le, hanem átadják a helyüket a nőknek. Persze embere válogatja, de ez a szokás. Tetszik :)

Miután leszálltunk a mertóról (16 megálló után) várnunk kellett a céges buszra. Tudniillik a munkahelyem egy hatalmas vállalati parkban van, ahol egy csomó cég székel. A neme Noida Special Economic Zone. Noida a városrész neve, kb mint Palics Szabadkának (csak messzebb) vagy mint Budaörs Pestnek. A buszon izgalmas hindi zenét hallgattunk full hangerővel. Még egy pár hét és már velük fogom dúdolni a dallamát. :)

Ja, és a legjobb, láttam elefántot! A fővárosban, a város közepén! Na jó, a várost átszelő Yamuna folyó árterében, egy füves fás részen. De akkor is. Sőt, a buszból még dagonyázó teheneket is láttam. Izgalmas! Remélem közelebbről is meg fogom őket csodálni.

Ma is izgalmas nap volt. Nem kellett ma munkába mennem, úgyhogy végre kialudhattam magam. Már amennyire 40 fokban ez lehetséges. Délelőtt átjött az szobatársam és az én szervezőm, Smriti és Adishree. Elvittek minket bevásárolni és enni. Autóval mentünk, tudniillik a tőlem 3 évvel fiatalabb Smritinek jogosítványa van. Természetesen a forgalom leírhatatlan, mindenki össze vissza megy, dudál, 19 éves sofőrünk pedig beszélgetet velünk, telefonált és vezetett egyszerre ebben a káoszban. Megkérdeztem, hogy tud vezetni ilyen forgalomban. Csak annyit mondott: gyakorlat. No comment. Mindegy, túléltük.

Első körben nem tudták megjegyezni a nevem, míg végül kiderült, hogy van egy indiai étel, azt is csillának hívják (vagy vaami hasonló). Most már nem lesz gond a nevemmel, de tuti nem megyek haza anélkül, hogy megkóstoljam ezt az ételt! :)

Apropó kaja, elfelejtetem mondani a tegnapi vacsora legérdekesebb részét. Amikor megkaptuk a számlát kaptunk egy kis tálkát, amiben cukor és ánizs volt összekeverve, abból kellett a markunkba, majd a szánkba szórni egy kiskanálnyit. Érdekes volt, mint a negro cukorka.

Ma is érdekeset ettem. igazából kívántam a levest, és kiszúrtam a legaberráltabbnak tűnőt, ő volt a citromos korianderes leves. Nem volt rossz, de ehető.

Holnap lesz az első napom a munkahelyen. Kiderült, hogy a világ végén van a cég és 1,5 óra az út busszal. De legalább nem megyek egyedül. 6-an dolgozunk külföldiek, és ebből egy angol a házban lakik. Vele fogok menni holnap. Majd megírom az élményeimet.

Most megyek, élek egy kis szociális életet. :)

Megérkeztem! 45 fok van árnyékban, minden romos és koszos. Por mindenhol. De tetszik :)
Egy telepen van a szállásom Delhi déli részén, egy 3 emeletes házban, ami olyan keskeny, hogy már szinte torony. Van egy ukrán szobatársam, ő is ma érkezett. Egy szinttel alattunk pedig van néhány fiú.

A kilátás:

Mivel már kezdtem éhezni, ezért betértünk egy étkezdébe is és megkóstoltam a momót. Ez egy tésztaféleség, amibe zöldségeket vagy húst kevernek, és olajban kisütik vagy gőzben megfőzik.


Finom volt (pláne, hogy éhen haltam már ) és mellé fűszeres csípős mártogatóst adtak. A többi
gyakornok, figyelmeztetett, hogy nagyon csípős, vigyázzak vele. Nem tettem. Mindenki csak ámult, hogy hogy bírom én ezt megenni, erre mondtam, hogy magyar vagyok, erőspaprikával a számban születtem. :)

Sikerült megtapasztalni az indiai laza hozzáállást. Úgy volt, hogy a szervező ma eljön, hogy megbeszéljük, hogy is fogok én holnap munkába menni. Este 9 felé felhívtam, hogy akkor mikor is jön. Hát nem jött, de holnap eljön. Mondta, hogy ne aggódjak, nem kell mennem dolgozni, csak ha akarok. Hát ki kell pihenni az utazás fáradalmait! :)

Úgyhogy holnap kihasználom, hogy nem kell dolgoznom, helyette a szervezővel, Adishreevel ebédelek és megmutatja a várost. Vagy csak a környéket, nem vagyok benne biztos, hogy mit mondott. Ez az indiai angol akcentus roppant mulatságos, kivéve ha fontos dolgokat nem ért meg az ember. :)

Most megyek, ápolom a szociális kapcsolataimat a külföldiekkel. Addig is üdv mindenkinek!
Namaste!

nemnem

Csak hogy tisztázzuk, én nem írok blogot! Mégiscsak... :) Én leveleket írok, amit így a legkönnyebb megosztani a nagyközönséggel.