Először a Lótusz templomot néztük meg, ami gyönyörű. Hatalmas lótuszra hasonlító építmény, hatalmas beltérrel, ahol az emberek csendben tudnak imádkozni, meditálni, vagy csak nézelődni.
A bejárat előtt le kellett venni a cipőt, úgyhogy mezítláb közlekedtünk. Bent nem volt szabad beszélni vagy zajongni (amit persze csak a hülye turisták és a pici gyerekek nem tudnak betartani) de így is csend volt, nyugalom és béke. :) Nagy megkönnyebbülés el a dudaszólól, utcai árusoktól, kéregetőktől és a nagy forgalomtól zajos indiai hétköznapoktól. Úgyhogy kiélveztem a pillanatot.
A "lótusz" körül szép vizes medencék jelképezték a vizet. Nehezen fogtam vissza magam, hogy ne ugorjak bele. Szerencsére sikerült. :)Ez után meglátogattuk a Qutb Minart. Ez egy magas torony, amit a 12. században kezdtek el építeni, és ma a világörökség részét képezi. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Kutub_Min%C3%A1r)
A torony egy parkban található, ami gyönyörű, körös-körül romos és felújított építmények a 12. századból és későbbről.
Vicces volt, hogy nem csak az épület volt az attrakció, hanem mi is. :) Többen odajöttek, hogy lefényképezkedhetnek-e velünk. Mit tud erre mondani az ember?! Hát gyertek! Biztos majd ott fog virítani a képem egy indiai ház falán, és majd büszkén mutogatják az ismerősöknek, hogy európai barátunk van. :)
Ja, és van eszük az indiaiaknak. A sajátjaiknak 10 (mint tíz) rúpia a belépő, a külföldieknek 250!!! (mondom, kétszázötven). De állítólag mindenhol ez van.
Sajnos nem maradhattunk sokáig, mert napnyugtakor zártak, de azért sok szép dolgot láttam.
Ez után elmentünk egy sikh imaházba, amiről (szégyenszemre) nem tudtam semmit. Olyannyira, hogy a bejáratban hangosan megkérdeztem a kísérőnket, hogy ez muszlim templom? Nem is érettem, miért csitítgat olyan hirtelen a kísérőnk. Aztán elmagyarázta, hogy a sikhek nincsenek jó barátságban a muszlimokkal. :) Sebaj, remélem senki se mhallotta meg, vagy ha igen, nem szívták mellre egy szőke európai turistától. :)
Az imaház neme Guru Dwara Banga Sahib. (http://en.wikipedia.org/wiki/Gurudwara_Bangla_Sahib)
Erről sajnos nincsenek képeim, mert már fáradt voltam és nyűgös, és a hasam is fájt. De el kell hinni nekem, hogy szép volt. :) Le kellett vennünk a cipőnk, mindenkinek kendőt kellett kötnie a fejére. Nekem szerencsére volt, de akinek nem, az ott kapott. Megmostuk a lábunk és a kezünk, és így bemehettünk. Minden aranyozott volt belül, még a plafon is. Kísérőnk kijavított, hogy nem aranyozott, hanem arany. Nagyot néztem, és mentem tovább. A kijáratnál egy kanálnyi édes masszát (víz+cukor+valamilyen lisztféle) kaptunk, ez náluk az, ami nálunk az ostya a templomban.
Összeszedtük a dolgainkat, és visszaindultunk a szállásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése