Egy telepen van a szállásom Delhi déli részén, egy 3 emeletes házban, ami olyan keskeny, hogy már szinte torony. Van egy ukrán szobatársam, ő is ma érkezett. Egy szinttel alattunk pedig van néhány fiú.
A kilátás:
Mivel már kezdtem éhezni, ezért betértünk egy étkezdébe is és megkóstoltam a momót. Ez egy tésztaféleség, amibe zöldségeket vagy húst kevernek, és olajban kisütik vagy gőzben megfőzik.
Finom volt (pláne, hogy éhen haltam már ) és mellé fűszeres csípős mártogatóst adtak. A többi
gyakornok, figyelmeztetett, hogy nagyon csípős, vigyázzak vele. Nem tettem. Mindenki csak ámult, hogy hogy bírom én ezt megenni, erre mondtam, hogy magyar vagyok, erőspaprikával a számban születtem. :)
Sikerült megtapasztalni az indiai laza hozzáállást. Úgy volt, hogy a szervező ma eljön, hogy megbeszéljük, hogy is fogok én holnap munkába menni. Este 9 felé felhívtam, hogy akkor mikor is jön. Hát nem jött, de holnap eljön. Mondta, hogy ne aggódjak, nem kell mennem dolgozni, csak ha akarok. Hát ki kell pihenni az utazás fáradalmait! :)
Úgyhogy holnap kihasználom, hogy nem kell dolgoznom, helyette a szervezővel, Adishreevel ebédelek és megmutatja a várost. Vagy csak a környéket, nem vagyok benne biztos, hogy mit mondott. Ez az indiai angol akcentus roppant mulatságos, kivéve ha fontos dolgokat nem ért meg az ember. :)
Most megyek, ápolom a szociális kapcsolataimat a külföldiekkel. Addig is üdv mindenkinek!
Namaste!
Na szia. Mi már olvastuk a Blogot:) Ildi megjött és kérdezte, hogy megvan-a a Blogcím, mondtam, hogy igen. Így meg is néztük és volt mit olvasni :) Milyen a szálláshely? Kolis szobához képest? Puszi, Ildi és Laura
VálaszTörlésKöszönöm az érdeklődést. Aranyosak vagytok. Megpróbálom majd nem csak a saját hülyeségeimről írni, hanem fontosabb dolgokról is,amit itt tanultam. És a szállásról is írok, majd ha megbékéltem vele... :)
VálaszTörlés