Jobban vagyok...

Mivel úgy gondoltam, hogy hányni bárhol lehet, a szobámat meg az egyedül létet már nagyon unom, ezért kísérletet tettem kimozdulni. Elmentem a McDonald’sba. Pedig én tényleg nem szeretem az ilyen műanyag kajákat, de 1 hétnyi agyonfűszerezett ismeretlen étel és egy jó kis gyomorrontás után az ember valahogy valami megszokott ízre vágyik, ami nem fogja tovább terhelni az érzékeny pocakomat. Így hát elmentem. El kell mondanom, hogy nem volt az igazi, de legalább volt valami a hasamban.

Felbátorodva azon, hogy sikerült több, mint fél órára távol lennem a szobámtól, és nem lett semmi bajom, úgy gondoltam, lehet, hogy gyógyulok. Ezért hallgattam a gyakornok-kollégáimra, és elmentem velük a Lodhi Kertbe.



Nem tudok róla sok hivatalos információt mondani, arra ott a Wikipedia (http://en.wikipedia.org/wiki/Lodi_Gardens), de az biztos, hogy szép, tiszta, rendezett, és ez ritkaságszámba megy itt. Tele volt kis mókusokkal, akik össze-vissza rohangáltak meg láttam egy majomfarkat is , szóval biztos van ott majom is, csak nem sikerült meglátnom. Gyönyörű virágos bokrokat és fákat is láttam, meg szép zöld pázsitot, amire le is heveredtünk egy kis pihenőre.



Két nagy épület volt a parkban, jól körbejártuk mindegyiket.

A következő képen épp a lengyel lány látható, ahogy besurran az épületbe.