..és a munkahely

Egy nagyon profi helyen dolgozok, egy hatalmas épületben, ami légkondicionált (álomszerű), új gépekkel felszerelt irodában. Tiszta nyugat! Sőt, mivel már nyolcan vagyunk egy irodában, és kicsit zsúfot (annyira nem is, összehasonlítva a koleszos szobámhoz) ezért át fognak minket rakni egy nagyobb irodába, amit épp most építenek. Ingyen ebéd jár minden külföldi gyakornoknak. Mondjuk menzaíze van mindennek, de ehető, sőt, ingyen kapunk szendvicseket, ropogtatnivalókat és innivalót is. Úgyhogy abszolút korrekt. Míg ebédeltünk, megkérdezték tőlem a többiek, hogy hogy ízlik az ebéd, én meg mondtam, hogy nagyon finom. Jót nevettek rajtam, mert eddig még senkitől sem hallották, hogy azt mondta, hogy ez finom... :) Sebaj, legalább udvarias voltam.

Apropó udvarias, jó kis taktikát választottam. Mindenkire vigyorgok, mint a vadalma. Ha csak rám néznek, már mosolygok, ha mondanak valamit mosolygok. Így nem lehet rossz benyomásuk rólam, mert milyen gonosz ember az, aki csúnyán néz egy mosolygós kislányra. Így max. csak butuskának néznek, de nem fognak leszidni, ha nem csinálok valamit jól. :) Egyébként gyanu, hogy butuskának gondolnak, mert alig értem meg őket, (pedig én tényleg tudok angolul) csak nem értem meg őket....

Egy szép kép:

Sok ilyen virág van errefelé, főleg kerítéseken. Főleg gazdag emberek szép házainak kerítésein. De a társadalmi különbségekről majd máskor írok.

Ja, és írtam a metróútról, valamit kifelejtettem. A metrózás legizgalmasabb részét. Mikor bementünk a metróállomásra úgy átnéztek minket, mint a reptéren. Egy detektoros kapun kellett bemenni (külön férfiak, külön nők)aztán kézoi detektorral is átellenőriztek, majd a hátizsákot be kellett rakni egy étvilágítóba, és csak ez után mehettünk be az állomásra. Jó kis biztonsági intézkedések. Úgy félnek itt a pakisztáni terroristáktól... Ja, ha valaki kap vízumot Pakisztánból Delhibe, akkor is 24 órán belül be kell jelentkeznie az idegenrendészetre. Az európaiak esetében ez 2 hét, és csak akkor kell, ha min. 180 napot töltesz Indiában. Szóval félnek a pakisztániaktól.

Ja, és visszafeléjövet a munkából láttam élőközelből igazi, valóságos, hatalmas, szürke, nagyfülü elefántot! A hat sávos autópályán bandukolt el a buszunk mellett, gazdájával a hátán. Gondoltam, hazaviszem a nagybátyámnak, úgyis kért, hogy vigyek, de még nem megy tökéletesen a hindi, és még nem tudom azt kérdezni, megkaphatom 10 rúpiáért?

Ja, és a tehenek tényleg az úton járkálnak, meg mindenfelé...

Tehén a hat sávos autópályán. Még csak rá se dudálnak...

Kicsit elmosúdott, egy száguldó buszból fényképeztem, de a lényeg rajta van.