Ma is izgalmas nap volt. Nem kellett ma munkába mennem, úgyhogy végre kialudhattam magam. Már amennyire 40 fokban ez lehetséges. Délelőtt átjött az szobatársam és az én szervezőm, Smriti és Adishree. Elvittek minket bevásárolni és enni. Autóval mentünk, tudniillik a tőlem 3 évvel fiatalabb Smritinek jogosítványa van. Természetesen a forgalom leírhatatlan, mindenki össze vissza megy, dudál, 19 éves sofőrünk pedig beszélgetet velünk, telefonált és vezetett egyszerre ebben a káoszban. Megkérdeztem, hogy tud vezetni ilyen forgalomban. Csak annyit mondott: gyakorlat. No comment. Mindegy, túléltük.

Első körben nem tudták megjegyezni a nevem, míg végül kiderült, hogy van egy indiai étel, azt is csillának hívják (vagy vaami hasonló). Most már nem lesz gond a nevemmel, de tuti nem megyek haza anélkül, hogy megkóstoljam ezt az ételt! :)

Apropó kaja, elfelejtetem mondani a tegnapi vacsora legérdekesebb részét. Amikor megkaptuk a számlát kaptunk egy kis tálkát, amiben cukor és ánizs volt összekeverve, abból kellett a markunkba, majd a szánkba szórni egy kiskanálnyit. Érdekes volt, mint a negro cukorka.

Ma is érdekeset ettem. igazából kívántam a levest, és kiszúrtam a legaberráltabbnak tűnőt, ő volt a citromos korianderes leves. Nem volt rossz, de ehető.

Holnap lesz az első napom a munkahelyen. Kiderült, hogy a világ végén van a cég és 1,5 óra az út busszal. De legalább nem megyek egyedül. 6-an dolgozunk külföldiek, és ebből egy angol a házban lakik. Vele fogok menni holnap. Majd megírom az élményeimet.

Most megyek, élek egy kis szociális életet. :)