India sötét oldala

Bizony lebetegedtem. Ennek is el kellett jönnie, mert majdnem mindenki átesik ezen. Úgyhogy csütörtök óta a saját szobám fogságéban vagyok (meg a wc-ében). Semmi különös, csak a szokásos hányás, hasmenés, hasfájás, fejfájás, kimerültség. Pénteken még dolgozni se mentem. jobban az bánt, hogy ma mehettem volna várost nézni egy pár gyakornokkal, de még a sarki kisboltig se merek lemenni, nehogy egy egész napos városnézésre.

Úgyhogy egyedül vagyok és unatkozok. Szomorú, de remélem egy-kettő túl leszek rajta, és irány a város. Amit sajnos csak hétvégenként csodálhatok meg, mert 8 órát dolgozok+1 óra ebédszünet+2 óra utazás a munkahelyre+2 vissza. Az összesen 13 óra egy napból. Ha aludnék még napi 8 órát (márpedig nem alszok) az 21 óra, és marad 3 órám, hogy reggelizzek, vacsorázzak, tisztálkodjak, bevásároljak, mossak (kézzel), szociális életet éljek az itteniekkel és beszéljek az otthoniakkal. Úgyhogy kicsit zsúfolt.

Na jó, több ilyen nyafogós bejegyzés nem lesz, csak gondoltam azt is megírom, hogy mi marad Indiából, ha kivesszük a Taj Mahalt meg az egyéb látnivalókat, és marad a csupasz kosz, por, hőség (42 fok egész héten) és nyomor.