A hétvégén Jaipurba látogattunk, ami az egyik legszebb (ha nem A legszebb) város Indiában. A rózsaszín város cimkét azért kapta, mert az óváros épületei rózsaszínek. Na, nem Barbie-land. Kicsit kopottas, kicsit fakó, kicsit narancssárgás, de azért bele lehet képzelni, hogy rózsaszín. Miért rózsaszínek az épületek? Mert egyszer egy maharadzsa vendégül látott valakit, és a vendég tiszteletére rózsaszínre festettek mindent, mivel a rózsaszín a vendégszeretet, a vendéglátás szimbóluma. Lássuk:
A szállásunk bejárata. Nagyon szép volt, nagyon kellemes és nagyon tiszta. És pénztárcabarát, ami nem mellékes. Mindenkinek nagyon ajánlom.
Egy részlet a Hawa Mahalból (a szellők palotája). Itt laktak a királyi család női hozzátartozói. Mivel nem mehettek ki az utcákra, ezért a maharadzsa volt kedves és egy olyan épületet építtetett nekik, aminek rengeteg apró ablaka van, hogy a hölgyek onnan figyelhessék, hogy mi történik a külvilágban.
Odaültünk mi is az alakhoz, hogy lássuk, mit láttak az udvarhölgyek. Jobb oldalt Elena, a moldovai kolléganő.
Még egy kép az udvarból.
Ez pedig egy eldugott sikátorból nyíló kis csoda kapuja. Nem tudjuk, hogy pontosan mi volt, de valamilyen szent hely lehet, mert le kellett venni a cipőnket. Nem féltem, hogy ellopják a cipőm, mivel már úgyis a halálán van szegény, kinek kéne egy szakadozó szandál...
Innen pedig átmentünk a Majom templomba. Ennek a bejáratát látjuk. Mögötte dombok, sziklák, majmok, kecskék, kutyák, malacok és éhes tehenek mindenfelé. A második kedvenc helyem Indiában.
Tudom, hogy majom templom, de ezt nem tudtam kihagyni. Ez a kecske könyörgött, hogy fényképezzem el. Állt a falnál ebben a pozícióban, majd felém fordította a fejét, mekegett egyet, majd visszaállt alaphelyzetbe, és pózolt.
Az első kis majom út közben. Zabálnivalóak. Kis fürgék, rohangálnak össze vissza, játszanak. Itt még nem láttuk, hogy milyen sok majom is van itt valójában...
Itt pedig a majmok lenéznek az úgynevezett "civilizációra".
A majom teplom a domb tetején.
A kedvenc képem. Zseniális.
A kedvenc majmommal. Nem mertem közelebb menni, nehogy elijeszem.
Még egy kedven.
És még egy...
Na jó, még egy, ezt nem lehet kihagyni...
Ezt se...
Sajnos egyiket sem tettem a zsebembe és csempésztem ki. Majd legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése