Mivel a vasárnapi utazásunk célpontja a világ egyik legszebb épülete (ha engem kérdeznek, akkor a szabadkai Városháza után A legszebb), a Taj Mahal volt. A történetét nagyjából mindenki ismeri, a 17. században építette az akkori maharadzsa a legkedvesebb feleségének halálakor. Állítólag a maharadzsa annyira szerette ezt a feleségét, hogy elvesztése után egy nap alatt tiszta ősz lett a haja. (legalábbis ezt hallgattuk ki, mikor odacsapódtunk egy csoporthoz, akinek volt idegenvezetője :)) Úgy tervezte, hogy magának is épít egy pontosan ugyanilyet, csak fekete márványból, de erre már nem került sor. Egyik fia, hogy átvegye apjától a hatalmat, a maharadzsát börtönbe záratta, de az öreg maharadzsa a börtöne ablakából ráláthatott a Taj Mahalra, és emlékezhetett szeretett feleségére.
Én, kócosan :)
Agra, a város, ahol a Taj Mahal található, az eddigi legtisztább indiai város, amit láttam. Látszik, hogy turizmusból él a város.
Mindjárt a vasútállomáson találtunk egy állami, előfizetéses riksást, amivel riksánként 52 rúpiáért vittek el minket a célhelyre. (az 52 (=250 ft=100 din) rúpiát 3-an osztottuk, vagyis megint potom pénzért utaztunk). Ha nem előfizetéses taxit választottunk volna, akkor 200 rúpiát is elkértek volna. Azért mégis csak biznisz-emberek ezek a riksa-sofőrök. Megbeszéltük velük, hogy fejenként 75 rúpiáért egész nap elfuvarozgatnak minket, ahova csak szeretnénk. Mindannyian jól jártunk.
Kifizettük az eddigi legdrágább belépőnket (valamit valamiért), 750 rúpiát, cserébe kaptunk egy kis palack vizet (mivel semmilyen folyadékot sem szabad bevinni, még a napkrémet is a riksásnál kellett hagyni), és egy cipőre húzható pancsuszt, hogy ne koszoljuk a márványt.
De ez csak turista luxus, az indiaiak simán mezítláb járkáltak az 50-60 fokosra melegedett márványon. Jó volt nekünk így is.
A Taj Mahal udvarában még sok-sok szép épületet láttunk:
Előbbinek nem tudom a funkcióját, de utóbbi egy mecset, ide még pancsuszos cipővel se mehettünk be, csak mezítláb. Minden tiszta és rendezett. Tipikusan nem indiai.
Ezen jót nevettünk. Ökör-vontatta, környezetbarát fűnyíró. :) És még a füvet is trágyázza nyírás közben. :)
Még egyszer oldalról is, tökéletesen szimmetrikus. Először azt hittem, hogy a falakon található minták festve vannak, de felvilágosítottak, hogy nem. Bizony minden kis virág és rovátka színes márvány berakás. Kivésték a fehér márványt és a helyére ugyanakkorára vágott színes márványt illesztettek. A falak tele vannak ezekkel a berakásokkal. 20 év munkája. Néha nehéz elképzelni, hogy azok az indiaiak, akikkel most találkozok, és a munkamoráljuk és precizitásuk a metróval ütközik, azoknak az embereknek a leszármazottai, akik ilyen csodákat alkottak, és ilyen tökéletesen kiviteleztek.
Ezek után átmentünk az Agra Fort nevezetű erődbe, ami szép volt, de a Taj Mahal mellett labdába se rúghat. Fordított sorrendben kellett volna megnéznünk őket.
Mindenhol ezek a gyönyörű ablakok, térelválasztók...
Minden oszlop aprólékosan, precízen kidolgozva, kivésve.
Egy paparazzo lefényképezett, amint bambultam.
Olyan szépek voltak a felhők itt is (mint Jaipurban), kellett egy ilyen kép is...
Mondjuk az oda-vissza 7 órás vonatút, koszos, büdös másodosztályon, néhány ventilátorral hűtve, megtömve jegy nélkül utazókkal... nem volt kellemes, de megérte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése